"A mondabeli t�vismad�r csak egyetlenegyszer �nekel �let�ben, de akkor szebben, mint a f�ld b�rmilyen m�s teremtm�nye...
Egyetlen csod�latos dal, az �lete �r�n. De akkor az eg�sz vil�g eln�mul, �t hallgatja, �s Isten mosolyog az �gben. Mert a legeslegjobbnak mindig f�jdalom az �ra... Legal�bbis a monda szerint.

A mad�r, begy�ben a t�vissel, v�ltozhatatlan t�rv�nynek engedelmeskedik; nem tudja, mi �zi-hajtja, hogy f�lny�rsalja mag�t, s dalolva haljon meg. Amikor a t�vis bel�hatol, m�g nem tudja, hogy a hal�l k�zeledik, csak dalol, dalol, am�g csak annyi �let van benne, hogy egyetlen hangot kiadjon. De mi, amikor a t�visre f�lny�rsaljuk magunkat, mi tudjuk. Mi �rtj�k. �s m�gis, m�gis megtessz�k. M�gis megtessz�k."

Colleen McCullough: T�vismadarak