"....S most mondok neked valamit, ha nem tudn�d: a szerelem, ha igazi, mindig hal�los. �gy �rtem, nem c�lja a boldogs�g, az idill, a k�z a k�zben, az andalg�s, holtomiglan-holtodiglan vir�gz� h�rsf�k alatt, melyek m�g�tt a torn�con l�mpa szel�d f�nye vil�g�t, s az otthon dereng, h�v�s illlataival...Ez az �let, de nem ez a szerelem.Komorabb l�ng ez, v�szesebb. Egy napon elj�n �letedbe a v�gy, hogy megismerjed ezt a puszt�t� szenved�lyt. Tudod, mikor az ember m�r nem akar semmit megtartani mag�nak, nem akar eg�szs�gesebb, nyugodtabb, kiel�g�ltebb lenni egy szerelemt�l, hanem lenni akar, teljesen, a pusztul�s �r�n is. K�s�bb j�n ez; sokan nem ismerik meg ezt az �rz�st soha....Ezek �vatosak; nem irigylem �ket. S azt�n vannak a fal�nkok �s kotnyelesek, akik csak belek�stolnak minden ibrikbe, amely mellett elmennek...Ezek sz�nalomra m�lt�k. S aztan vannak az elsz�ntak �s agyaf�rtak, a szerelem zsebtolvajai, akik vill�mgyorsan ellopnak egy �rz�st, kiemelnek a test rejtekeib�l egy gy�ng�ds�get, s m�r od�bb is �llnak a s�t�tben �s a t�megben, ami az �let, k�r�r�mmel �s r�h�gve. Azt�n vannak a gy�v�k �s a megfontoltak, akik �gy sz�m�tanak ki mindent a szerelemben, mint az �zleti �letben, hat�rid�napl�juk van a szerelmek sz�m�ra, pontos feljegyz�sek szerint �lnek. A legt�bbje ilyen; ezek a vacakok. S azt�n van az, hogy az ember egy napon meg�rti, mit akar az �let a szerelemmel, mi�rt adta ezt az �rz�st az embereknek? ...J�t akart vel�k? ...A term�szet nem j�s�gos. A boldogs�got �g�ri nekik ezzel az �rz�ssel? A term�szetnek nincsen sz�ks�ge ilyen emberi �br�ndokra. A term�szet csak teremteni �s puszt�tani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van �s k�z�mb�s, mert terve emberen t�li. A term�szet megaj�nd�kozta az embert a szenved�llyel, de megk�veteli, hogy ez a szenved�ly felt�tlen legyen."
/M�rai/