"Szerettem el�tted valakit, felh�tlen kapcsolat volt, m�r-m�r gyan�san felh�tlen, nem csoda, hogy ann�l keservesebb lett a v�ge, �s m�g a v�gn�l is keservesebb a v�g eml�ke, tudom, mindezt tudod, �s azt is, hogy egy id� ut�n az ember abba a korba �r, mikor m�r mindenki el�tt szeretett valakit, noha feltett sz�nd�ka volt, hogy csak egyetlenegy valakit szeret majd �r�kk�, valaha, mikor m�g eg�szen m�sk�nt k�pzelte az �letet, de nem panaszkodni akarok- �zetlens�g is volna, �ppen err�l, �ppen neked -, �s az is t�vol �ll t�lem, hogy olcs� b�lcselked�ssel trakt�ljalak, csup�n az�rt hozom sz�ba a m�ltat el�tted, mert r��bredtem, hogy annak a r�gi kapcsolatnak - nem sz� szerint, hanem �tvitt �rtelemben, vagyis �gy, ahogy �tban volt - csak most lett igaz�n v�ge, mikor m�r fenntart�s n�lk�l elfogadlak olyannak, amilyen vagy, mikor n�zem, de nem l�tom orrod szab�lytalans�g�t, mikor �rzem, de nem veszem �szre izzadts�gszagodat, mikor ideges�t, de elviselem sz�rakozotts�godat, mikor aggaszt k�nnyelm�s�ged, de nem vonlak felel�ss�gre �rte, mikor tudom, hogy nem �rtesz, de nem k�telkedem a k�pess�geidben, igen, most lett igaz�n v�ge, mert te most m�r te vagy nekem, nem �n �s nem m�s, hib�id ellen�re dr�ga l�ny, behelyettes�thetetlen, elv�thetetlen �s egyszeri, mint maga a rejt�lyes pillanat, amelyben mindenkir�l lev�lt�l �s �nmagaddal azonosult�l, mint az �h�tott j�v�, amely t�led jelenn� lett. "