Szakrális királyság

Galliában a királyág intézménye már Caesar idejében gyors bomlásnak indult, a szigeten élő kelták körébenen tartósabbnak bizonyult. Az ír tudatba a király fogalma, nagyon szorosan összekapcsolódót a nép jó létével. A királynak mindig tökéletesnek kellet lennie. A király kiválasztása is nagyon fontos szerepet játszott. A királynak több próbát is ki kellet állnia, hogy király lehessen. Rá kellet lépnie egy szent kőre és ha az felkiáltott jó eséllyel indult a további próbákra. Ezután fel kellet másznia egy kocsira, amire csak a megfelelő ember tudott felmászni, és fel kellet vennie azt a ruhát ami csak rá illet. Ezután jött csak a neheze, ami egy kanca meghágásából állott, mivel akkor még a leendő uralkodó állatnak számított. Ezután a jelöltnek meg kellet fürödnie a kanca húsából főzött levesben, majd pedig úgy enni, hogy a kezeit nem használja közben. Miután a jelölt uralkodó vált, rengeteg erkölcsi szabályt kellett neki betartania.


Hódítások könyve

A kelták nem hagytak ránk a világ teremtéséről szóló mítoszt. A kolostorokban élő szerzetesek a VI. és a VII. század végén nem csak lejegyezték az ír történeteket, hanem átszínezték, hogy jobban beletudják illeszteni a keresztény hagyományt. Így lett az íreknek is Ádám az ős apjuk. A következő századokban a hagyomány újraírása, ami végül XII. században a Leabhar Gabhála Éireann, közismertebb nevén Hódítások könyve-című műben ért csúcspontjára, ami Írország meghódításáról szól, ami messzi mitikus időkbe kalauzol minket