A kelta numerológia

A kelták egyik legfontosabb szimbóluma volt a kör, azaz a nulla. Ez a kozmikus tojás, a meg nem nyilvánult isten és a kozmikus egység jelképe. A modern mágiában a Plútó uralma alá tartozik.

A hármas az egyik legfontosabb szakrális szám. Az egyes, vagyis az ég és a kettes, mint a föld egyesülése, az ember megteremtése. A kelták egyik legfontosabb száma. Mitológiájuk bővelkedik a mágikus hármasságokban. Luchtaire, Creidne és Goibniu a három ír mesterségisten, akik három mozdulattal készítettek el egy-egy varázstárgyat -például Lugh csodás dárdáját- ők maguk is egy hármasságot képeztek.
A kelta hagyomány szerint amit háromszor elvégeztek az mágikusan olyan erősen létrejtt, hogy csak egy nálánál nagyobb hármasság kerekedhetett fölé, ha ez nem történt meg, akkor a dolog a világ végezetéig ki fog tartani.
Daghda isten három lánya (mindhárman Brighid néven), a hadistennők, Morrighan, Macha és Badb, vagy Eire, Fodhla és Banbha mind az istennő három alakjára, és a hold három fázisára utalnak. A triskele három karja szintén ennek a számnak az erejét hangsúlyozza. A hármas a Jupiter szféra uralma alá tartozik.

A négyes a teremtett világ, az alapelemek, az égtájak és az évszakok száma. A numerológiában az Uránuszhoz tartozik. Írország négy tartománya, Ulster, Lenster, Connaught és Munster megfelel a napkerék négy szeletének, az atlantiszi város alaprajzának. Ahogyan a nép csak a főkirály összefogó erejével élhetett bőségben és termékenyen, úgy a négyes is csak az ötössel, a középponttal lehet harmónikus.
A négyes nem elég kiegyensúlyozott szám, önmagában nem elég szilárd, középpont nélkül nincs megtartó ereje. Kell egy ötödik, kiegészítő, ami maga köré rendezi és összefogja a többit. Ez az ötödik elem, a Tér, az indiai tradíció ákáshája. Az indiai mellett a kínai és a kelta tradíció is öt elemet különböztet meg, amik a világ alapját képezik. Minden ebből az öt erőből épül fel. A druidák szerint ezek a víz (tenger), a föld (fém), a tűz, a levegő (szél, ég) és a természet (fa). Az ötös szám a mikrokozmosz és az ember jelképe is.

A hatos számnak nincs középpontja. A nyugati tradícióban a Vénusz uralja. A keltáknál nem voltak szerelemistenek, nem tartották szükségesnek, hogy egy ilyen természetes dologhoz segítséget kérjenek.
A középkori mágiában a végzet számának tartották, a teremtő és a teremtett közötti különbözőség és ellentét megnyilvánulásának. Az ötös az elv, a hetes a megvalósulás. E kettő között foglal helyet a hatos, maga a teremtés, mert Isten hat nap alatt teremtette a világot.
A zsidó nép által használt szimbólum, a hexagram két egymásba tolt háromszögből áll. Ez az ég és a föld harmóniája, a makrokozmosz jelképe. Az idők folyamán a hatos a Fenevad, az Antikrisztus és a kísértés számává is vált.

A nyolcas a világmindenség rendjét, és a kozmikus egyensúlyt szimbolizálja. A hindu Visnunak ennyi karja volt és Sivának ennyi alakja létezett. A buddhizmusban nyolc küllője van a Tan kerekének.
A hinayana buddhizmus hívei a négy nemes igazság mellett a nemes nyolcrétű ösvény követésével érik el a megvilágosodást. Az ókeresztény tanítások szerint Krisztus a nyolcadik napon támadt fel, így ez a szám az újjászületés jelképévé is vált. Ez a szám a Szaturnuszhoz tartozik. Az ősi mágikus tradíció újjászületett változata, a modern természetvallás, azaz a Wicca nyolc szakrális ünnepet különböztet meg. Az évet nyolc részre osztja, a két napforduló, a két napéjegyenlőség és ezek felezőpontjai által.

A kilences a háromszorosan szent hármas számból vezethető le. A druidáknak kilenc beavatási fokozata volt, és a hármashoz hasonlóan ezt is szent számnak tartották.
Néhány mitológiában, többek között a germán népeknél nem hét, hanem kilenc égi vagy alvilági szférát különböztettek meg. Ennyi angyali szféra van, és kilenc hónapig tart a terhesség az embernél. Ez a szám a Mars hatása alatt áll.