Antik
2005.07.09. 13:55
(eszt.), egyike a legelőkelőbb stilusoknak, amelyekben az emberi művészet egyáltalában megnyilatkozott; szorosabb értelemben a hellénrómai stilus ellentétben a mai-val
Antik
(eszt.), egyike a legelőkelőbb stilusoknak, amelyekben az emberi művészet egyáltalában megnyilatkozott; szorosabb értelemben a hellénrómai stilus ellentétben a mai-val, melyet modernnek nevezünk. Az A. művészet korszakát Homérostól a római birodalom kettészakadtáig számíthatjuk, tehát több mint ezer évre tehető. Az A.. stilussal bizonyos tekintetben azonos a klasszikus stilus, csakhogy ez nem szoritkozik sem nemzetre, sem időre, hanem mindenütt a tökéletest jelzi. Mig az A. tágabb értelemben a görög-római ókor mindenfaju művét öleli át, szűkebb értelemben csak az ókori képzőművészet stilusát jelzi és annyiban rokonértelmü a plasztikussal. Az A.-stilus általában véve a fenségest, nyugalmast, szép és arányos mértéküt, hősiest, mély életbölcseségüt, nagy pátosszal birót, a mennyei fátumnak magát alávetőt, de a mellett a naiv életélvezetet és a férfias szabadságérzetet is jelenti. Az antik formákat és szellemet irodalmunk főleg a Berzsenyitől Vörösmartyig terjedő korszakban ölelte fel. Ujabb időben Arany János Aristophanes-fordítása, ugy mint egyéb sikerült műfordítások is mind fényesebben bizonyítják irodalmunknak belemélyedését az A. szellembe. Csiky Gergely és Rákosi Jenő antikizáló vigjátékai (amannak Jóslata és emennek Ezópusa) remek ujjáteremtései a régi formáknak és észjárásnak. A németeknél az antikizáló irányban főleg Ghoethe teremtett halhatatlan remekműveket. A. versformák, l. Verstan.
|