lírai absztrakció

A 40-es évek második felében Franciaországban kialakult művészeti irányzat. Tágabb értelemben a geometrikus nonfigurativitás és az » absztrakt expresszionizmus ellenpontjaként értékelhető tendenciák gyűjtőfogalma, szűkebb jelentésében az École de Paris ún. "fiatal francia tradicionalistáinak" (Bazaine, Manessier, Estéve, Lapicque) fellépése nyomán kialakult alkotómód és stiláris hangütés. Részben Delacroix és az impresszionisták eredményeiből kiindulva a természet és az ember egylényegűségét, kölcsönös egymásrautaltságát kívánja érzékeltetni a klasszikus európai kompozíciót megtartva, de feloldva a motívumok, elemek zártságát a színek dekoratív ritmusát, egyensúlyát téve képalakító elvvé. "A tárgynak, mint objektumnak el kell tűnni, hogy mint forma szilárduljon meg" – vallotta Bazaine. A ~ fontos szerepet játszott a 40–50-es évek francia festészetében (a fentieken kívül tbk. Bissiére, Tal-Coat, Singier, Vieira da Silva munkásságában), de megjelent a német (Nay, Winter, Götz) és az olasz (Vedova, Afro) művészetben is. Példájuk és elméleti tevékenységük nagyban befolyásolta az 50-es évek végén, a 60-as évek elején a Zuglói Kör (Molnár Sándor, Molnár László, Bak Imre, Nádler István, Hortobágyi Endre, Deim Pál) formáló művészetét, ún motívumrejtő absztarkcióját.