Mandalák

Felnőttek és gyerekek is egyre gyakrabban feszültek, idegesek, fejfájásra panaszkodnak, ok nélkül agresszívek. Felgyorsult életünkben a felnőttek szakmai, anyagi problémákkal, partnerkapcsolati gondokkal küszködnek, a gyermekek részére egyre magasabb követelményeket támasztanak az iskolákban, és bőven sorolhatnánk a már-már unalmasnak tűnő panaszáradatot. A számtalan inger ér bennünket, és túlfeszült idegrendszerünk hatására már a saját vágyainktól és szükségleteinktől is elidegenedünk, mintegy leválunk belső "énünkről".  Van azonban mód arra, hogy visszatalálhassunk a szétszórtságból az egészhez, hogy újra megleljük lelkünk harmóniáját. Lazító- és légzőgyakorlatoktól kezdve a pszichológiai terápiákig sokféle módszert ismerünk. Folyamodhatunk a mandalákhoz is, amelyek segítségével alkotó módon foglalkozhatunk önmagunkkal, és ilyen módon is tehetünk lépéseket a lelki egészség felé. A mandalameditáció a pszichoterápia eszköztárába is bekerült mint módszeres lazítógyakorlat. Carl Gustav Jung, a jeles svájci pszichológus behatóan foglalkozott a kör alakú képeknek a lélekre gyakorolt hatásával. Megállapította, hogy a mandalák kiszínezése nyugalmat, ellazulást hoz mind az egészségesek, mind pedig a betegek számára. "Mandalát" lépten-nyomon, nap mint nap látunk, csak éppen sokan nem tudják, hogy amit látnak, az a tudatunkat formáló legősibb jelképek egyike. Sétáljunk egyet a szabad természetben, és jól nyissuk ki a szemünket: * Hal szökken ki a tóból, majd visszacsobban. Egyre szélesedő gyűrűket vet utána a víz. * Margaréta nyílik a mezőn. A virág sárga közepét fehér sziromkoszorú veszi körül. * Kerek madárfészek simul az ágvillába. A pókhálóban harmatcsöppek csillognak. * A Nap, a Hold és a csillagok minden irányban fényt sugároznak, miközben szüntelenül járják körpályálukat. A mandala szó magyarul kör, ív, körszelet, korong jelentéssel bír, és az ősi indiai szent nyelvből, a szankszritból származik.  A mandala kezdete és vége a középpont (szankszritul bindu). A benne fellelhető minden forma és alakzat  e középpont köré rendeződik sugarasan vagy koncentrikusan. A középpontot kör (szanszkritül mandala) veszi körül. A mandalában minden geometrikus alakzat, négyszög, kör és vonal összeköttetésben áll egymással. A mandala kör formája időtelen idők óta kíséri az emberiséget, és e formát mindig szentnek tekintették. Ezt igazolják a korai lakhelyek, sátrak, vagy kör alaprajzú házak, de éppígy a szent, kultikus helyek is.  Ennek bizonyítéka például a dél-franciaországi Roussillon-ban található Lascaux-barlang, ahol egyebek mellett spirális barlangrajzokat tártak fel, de koncentrikus kör elrendezésű Stonehenge is, a kelta druidák késő újkőkorban emelt szent építménye is, sőt a gótikus templomok ablakrózsái is a mandalákra melékeztetnek. Ázsia egész területén, de különösen Kínában már egészen korán találkozhatunk mandalaszerű szerkezetekkel. A pagodák, templomok, temetkezőhelyek alaprajzai például mindig kör alakúak. Ám a mandalaszertartás egyetlen világvallásban sem olyan jellegzetes, mint az Elő-Indiából eredő buddhizmusban, annak is kiváltképp a tantrikus, avagy tibeti buddhizmus névvel megjelölt ágában. A buddhista művészet ennek megfelelően nem csupán képileg dolgozta ki a mandalamotívumokat, a szent helyeken emelt építményeiknél is ez a formavilág a meghatározó, mint például a híres zarándokhely, a jávai Borobudur esetében. Észak-Amerika őslakói, az indiánok azonban gyógyításra is használják ezt az ősi jelképet. A navalók például homokmandalák segítségével gyógyítanak sebeket és egyéb betegségeket úgy, hogy a gyógyító-varázsló színes homokot szór a beteg testére vagy egy megszentelt földdarabra. Szintén mandalaformájúak az indiánok úgynevezett gyógyító körei. Ezeket a meditációra, elmélkedésre, imára való helyeket mindig ott alakítják ki, ahol különösen erősen érződik a föld energiája. Az indiánok e mandalaszerű körök segítségével veszik föl a szellemi kapcsolatot a természettel. A különböző növényekből és kövekből kirakott gyógyító kör a változást, a születést, az életet és a halált jelképezi. A kör színei bizonyos meghatároztt lelkiállapotokra utalnak, melyeket a hívő meditációja által elűzni vagy éppen elérni kíván. Az indiánok egész gondolkodása a körmotívumra épül. A bölcs Héhaka Szapa mondja: "Amit csak a világerő véghezvisz, az mind körben játszódik le. Az ég kerek, és úgy hallottam, a Föld gömbölyű, mint egy labda, s ugyanígy a csillagok is. A szél, ha nagyon erős, örvényt képez, vagyis körben forog. A madarak kerek fészket építenek, mert ugyanaz a hitük, mint nekünk. A Nap és ugyanígy a Hold útja is kör alakú míg fölkel és lenyugszik, ráadásul mindkettő kerek. Az évszakok is körforgásszerűen ismétlődnek. Az emberi élet is kört ír le gyermekkortól gyermekkorig, és így van mindennel, amit csak mozgat az erő." Modern életvitelünkkel mi már jócskán eltávolodtunk a természettől, mégis elfog bennünket olykor a vágy, hogy megint rátalálhassunk minden élőben a természet imígyen leírt alapszerkezetére, mert e struktúrákban rejlik az az erő, mely minden élőt éltet, mely minket is eltölt, képes kiegyensúlyozottá és pozitív gondolkodásúvá tenni bennünket.