Az õsi magyar gyógyászat hatalmas területet ölel fel, ezért nem is vállalkozom többre, mint szemelvényekre ebben a témában, kiemelve egy-két speciális elemet, érdekességet. A magyarok õskorában gyógyítottak a táltosok, a halottlátók is, azonban a specializált falusi gyógyítók: füvesek, javasasszonyok voltak a legkeresettebbek.

Mivel a magyar mágia elsõsorban Nap-központú, ezért a gyógyításokat általában hajnalban kellett végezni, akkor, amikor felkel a Nap, mely megtöri a gonosz erõk uralmát. Hajnalban pl. rendszeresen fürödtek a betegségek távoltartására.
"Hajnalban a Nap elsõ sugarának kipattanása elõtt, vagy éppen ekkor húzzák végig a zöld búzán a harmatszedõ abroszt, merítik a lányok a patakból az aranyosvizet, fürösztik a gazdák lovaikat, mossák a fájós szemet..."
De éppúgy az alkony is lehet a gyógyítás idõpontja. A hajnalt a tisztaság, a kezdés eszméjével lehet összekapcsolni, az estét pedig az elmúlással, elfogyással. A napkelte segítõleg hat, a hold feljövetele az égre pedig a betegség elküldésével párosul. Ugyanígy az égtájaknak is szerepe van a gyógyításban: sok javasasszony ragaszkodott hozzá, hogy este kizárólag arccal nyugat felé, reggel pedig arccal kelet felé gyógyítsa a beteget.
Alkonyatkor nem csak a feljövõ hold gyógyít, mely "elfogyasztja" a betegséget, a Nap is "elviszi" magával, amikor lenyugszik. Ennek ellenére mindig a hajnali gyógyíást vélték erõsebbnek, mivel azt is tartották, hogy a világ akkor még nem nyerte el végsõ rendjét, a Nap éppen csak felbukkanni látszik a horizonton, még mindfen képlékeny, alakítható, mágiával formálható. A beteg embert ilyenkor megtisztítva, ereje teljében lehet átadni az életetõ napnak.
A Nap szerepe különös hagyományban is megnyilvánul: a magyarság elképzelése szerint varázsereje volt a "nevetlen ujj"-nak, vagyis a gyûrûsujjnak, mely a Nap uralma alatt áll. Ez a szív ujja, mely a jóindulatú Nap erejével gyógyít.
A gyógyító ráolvasások, cselekedetek másik legjellemzõbb vonása a visszájáról, fordítva végzett cselekvés, hátulról visszafelé mondott mondóka. Ennek szintén szerepe van abban, hogy a betegség elfogyjon, a rontás elapadjon. Azt is figyelembe vehetjük, hogy az õsi magyar hit szerint e világ a túlvilág tükörképe, és ezért minden onnan származó, "túlvilági" hatalom fordítva, tükörképként mûködik. A fordítva végrehajtott mozdulatok, számolások a betegség visszafordítását, elfogyását hivatottak elõidézni, de egyben e túlvilági erõk segítségül hívását is jelentik. Általános szokás, hogy a szemmelverés gyógyítására a mosdatás során az alsó ing visszájával törlik meg a gyereket, ennek is ez az elképzelés az alapja.
A körnek, mint õsi szimbólumnak, a tökéletesség jelképének szintén nagy szerepe van a mágikus gyógyításban. A magyar hagyomány szerint a bûvs kört húzó bot mogyoróvesszõ, mely óv és védelmez. A népi gyógyítás egyik legalapvetõbb hagyománya a "bekerítés". Gyakran alkalmazták rontás ellen, de szinte minden gyógyításban szerpet játszhat. Az istállókat kásával, mákkal szórták körül, amikor megellett a tehén, hogy védjék a betegségektõl. A vetést úgy óvták, hogy meztelenül körbefutották. Tûzvész ellen meztelenül, vagy kézbe vett kenyérrel járták körül a házat. A féregûzõ eljárások közt is gyakorta szerepelt a ház körbejárása.
A gyógyító személy ennek megfelelõen általában háromszor körülkeríti mutatóujjával a beteg helyet. Egyes alkalmakkor körbe is füstölik, vagy körbejárják (mint pl. a szülõ nõt a férje a szülés megkönnyítse céljából). Lakodalomkor szokás körüljárni az új párt, az állatok tavaszi, elsõ kihajtásakor a nyájat, temetésen a behantolt sírt. Az új asszony is mindig körbejárja a tûzhelyet új otthonában, középpontnak jelölve ki azt. Szintén nagyon érdekes hagyomány a szertartásos tavaszi ekehúzás, melynek a következõ évi termés biztosítása volt a szerepe. A kör meghúzásának célja tehát termékenység megóvása, de egyben az ártó hatalmak elhárítása is.
A kör jelképe a gyógyításokban a dob, a pénzérme, a rosta vagy a szita. Magyarózdon úgy gyógyítanak, hogy a ráolvasó fémpénzt, vagy egy cikkely fokhagymát fog a két ujja közé, és ezzel rajzol köröket a fájó, gyulladt rész fölé. Ugyanez a szimbolikája a frászkarikának (kilenc helyrõl kért lisztbõl, kilenc napon át sütött perec) is, melyen a megrontottnak vélt gyereket húzzák át.
A kör meghúzása a Nap járásával megegyezõ irányban, jobbra kezdve történik akkor, ha védõ, óvó körrõl van szó. Amennyiben a gyógyítás közben használják, és célja az ártó erõk visszaküldése, úgy visszafelé, bal irányban kerítik a kört.
Érdekes, hogy a körhúzást a szerelem- és haláljóslásban is használták, a kör alakzat tehát a jövõ titkainak megismerését is elõsegítheti.
A gyógyításokban nagy szerepe van az elemi mágiának. A tûz tisztító ereje rendkívül fontos. Maga a tûzhely régen egészségvarázsló, gyógyító helynek számított; az állapotos asszonyok például kis amuletteket ástak alá, hogy szerencsés legyen a szülésük, de a lázas betegeket is belefektették, miközben vízzel mosták le õket. A halottaknak szánt étel tûzbedobása szintén igen õsi hagyomány, a haj és a köröm tûzbe szórása pedig a túlvilági életet biztosította. A vöröst, mint a tûz színét, gyakran alkalmazták rontások - fõleg szemmelverés - elhárítására. A himlõs gyerekeket piros csergével takarták be. A palócok közvetlenül a beteg testrészekre kötöttek piros rongyokat. Bács megyében az anya a Szent Iván éji tûz felett lódítja át gyerekét, hogy egészséges maradjon, a lányok pedig azért ugrálják át, hogy szépek legyenek. A különbözõ sertésbetegségeket szintén tûzzel gyógyították úgy, hogy tüzet raktak, és azon áthajtották a kondát. Minden esetben azonban fontos szabály, hogy ezeket a tüzeket nem hagyományosan rakták, hanem két darab fát dörzsöltek egymáshoz, és az onnan kipattanó szikra hívta életre a máglyát. Továbbá fontos volt az is, hogy amíg a tûz gerjesztése folyik, addig sehol máshol a faluban nem szabad tûznek égni.
A víz gyógyító ereje szintén közismert volt. Úgy tartották, hogy ha valaki napkelte elõtt vizet hoz a folyóról, és megmosakodik benne, egész évben egészséges, szép és tiszta lesz. A feltétele, hogy mindez némán történjen meg, sem megszólalni, sem hátranézni nem szabad az egész rítus alatt. A legalkalmasabb napok erre a rituális megtisztulásra nagypéntek, húsvét, Szent-György napja, május elseje és pünkösd.
A víz õsidõk óta a tisztaság, a megtisztulás egyetemes jelképe. Fertõtlenítõ erejét használja fel az alábbi gyógyító rítus: a beteg, gyulladásos szemet naponta háromszor kell megmosni három maréknyi, folyóból merített vízzel, jobbról bal felé (tehát a betegség távozásának irányába), az alábbi ráolvasással:

"Napfelkeltével kaptam,
Napnyugtával küldöm."